Érdemes lenne beszélnem a Jehova Tanúi nevű vallásról, mert eléggé ismert és néha napján találkozunk egyik tagjával; illetve, az egyik "tanúval", (ahogy ők mondják a társtagjukról), azaz; egy tanújával a Jehovának.
Ez a vallás, az egyike az olyan keresztény vallásoknak, amely szerint nincs a halált követően semmi sem. Ez a legszignifikánsabb tantételük, a "vérátömlesztés tilalma" furcsaság mellett. Furcsaságszámba menő még, hogy a születésnapot nem ünnep(het)ik, mert, hogy az egy pogány szokás. Ez utóbbi valahol egy pozitívum, mivel, még azt is mondják, hogy minden nap alkalom ajándékozásra, nem csak az az egy.
Azt mondják, hogy a lélek az valójában csupán egy energia, ami megtölti a testünket, és amikor meghalunk akkor, megszűnik a működésünk s ez által a létünk is; viszont az Isten megjegyzi az ember halála pillanatkori állapotát, amit szintén ő lesz képes újra-állítani, a feltámadáskor, amikor is az összes eddig élt ember újjászületik a Földre, ahol a vadállatok szelídek lesznek és nem esznek húst.
Miért következetlen az elméletük?
Kiszámoltam(1), hogy, ha erre az évre (2014-re) újjászületnének azok az emberek akik eddig éltek, akkor: egy négyzetméterre számolva a Föld lakható terültén: nem tudnánk megmozdulni rendesen, mert kitöltenénk a rendelkezésre álló helyet. Nem lenne egy kényelmes és idilli "vadaspark"; szellős, sok szabad zöldellő réttel meg legelővel - dacára annak ami az általuk forgalmazott brossurában látható.
Hogy lehetne összeegyeztetni az ember jelenlétét a jelenleg is szűkös erőforrásokkal? Lehetne, ha nem lennénk habzsiak - de a feltámadás nélkül(!). És még mindig a "vég idején" élünk, és még mindig nem jött el az apokalipszis - amely "apokalipszis" többször be volt "harangozva".
Szerk: 2017.07.04. Persze az egész feltámadás úgy ahogy van egy olyasvalami ami, már önmagában egy csoda-fantázia-jellegű történés, így aztán, nem lenne nehézség elképzelni olyat sem, hogy mondjuk a Föld úgy alakul át, hogy a feltámadottakat hordozni legyen képes a feltámadáskor - de így sem lehet egy-könnyen figyelmen kívül hagyni ezt a nagy embertömeget. És most, ahogy ezt a sort írom 2017-07-04.én, sem történt még meg ez az esemény, és egyre többen vagyunk, születünk és halunk meg.
Miért következetlen az az elméletük is, amely a halál utáni semmire vonatkozik?
szerk. 2016.06.10.: LÁBJEGYZETNYI KITÉRŐ
Mivel magyarázható a születésünkkor kapott "áldás"/előny, vagy éppen "nyomorúság"/hátrány, hogy ha nem volt előző életünk? És miért nem lehet következő, hanem csak egyből pokol vagy menny és az végtelenül? Ezen el kell gondolkozni. Az én válaszom az, hogy van és volt és lehet életünk a mostanit megelőzően és ezt követően. Mert, hogy ha megszületünk a jóba, míg mások nem, az meglehetősen igazságtalan. Ha meg úgy tekintünk az egyéni dolgokra, hogy mert olyanok az ő szociális körülményei, akkor a lelket figyelmen kívül vesszük.
- Bármely személyt, aki valaha élt egy életet, az új élete NEM kárpótolhatja abban, amit annak idején kénytelen volt (le)élni.
- KEGYETLEN lenne, például; a kezek és lábak nélkül született embereknek, vagy azoknak az embereknek, akik értelmi fogyatékossággal születtek, amely külső tulajdonságokban is megnyilvánult, újra megszületni, azok között akik nem rendelkeztek ezzel a hátránnyal.
- De egy kevésbé elrugaszkodott példa: Ha: valaki rusnya, vagy el van hízva, vagy rusnya miközben el is van hízva, vagy bármilyen fogyatékossága van: FÁJDALMAS lenne számára, hogy ha azt látná, hogy ugyanúgy néz ki mint ahogy halála előtt, a feltámadáskor.
- A "tanúk" szerint az emlékekkel együtt kerülünk a feltámadásra. Ha így van akkor annak aki nyomorúságban, fiatalon és vagy sok keserűséggel halt meg, vagy úgy, hogy egy áldozat volt és az addig szerzett és őrzött emlékkel kerülne a feltámadásra és találkozna az elkövetővel - az ugyancsak NEM lenne FAIR sem túl KEGYES, főleg az elszenvedő szempontjából.
- Ez utóbbi azért is egyike a kellemetlen-felvetni-valókból, mert a feltámadáskor mindenkinek egyformán jut mindenből, a legjobból, és az nincs arányban az "első" életével, vagy életminőségével.
És szerintük nincs senkinek sem előző élete, és következő sem lesz, csak mindenki egyszerre feltámad, egy napon. Azzal is jönnek, hogy mennyire kellemes nézet hinni a túlvilágban, amivel szemben állnak majdnem az összes többi keresztény vallással, (és amit a "Nagy Világ", szerintük "el akar hitetni" az emberrel); Szóval, szerintük: nincs túlvilág, és úgy általában: a mennyország vagy a pokol, hanem egyszerűen "semmi van", nemhogy valami lenne.
Összefoglalva: A tanuk azt állítják, hogy az ítéletnapon fog eldőlni, hogy ki élhet ismét betegség és fogyatékosság nélkül, addig le-élt élet előtt nem volt léte, és amíg halott: addig nincs semmi
Két élményem volt. Megrázott az áram és aztán az ájulás során a végéig jelen éreztem magam és ez az idő egy 3 pillanatot tartott mire felkiáltottam.
Alternatívák & egy kis hiteltérítés (innen)
Engem személy szerint nem az zavar, hogy "nincs a halál után valami", és hogy "jó lenne ha lenne", hanem, hogy van és nincs figyelembe véve, és jobb lenne ha nem hagynánk figyelmen kívül, és felelősséggel tekintenénk rá.
A "modern" reinkarnáció tana következetes. Nem arról szól, hogy előző életünkben valami állatok vagy növények voltunk, hanem evolúció során; létünkben mindig egyel feljebb kerültünk az evolúciós lépcsőfokon. És megtanuljuk azt, hogy ne kövessünk el mással olyasmit ami magunknak nem kívánnánk. Mert lehetőséget ad arra, hogy átélve azt amit valakinek elkövetettünk; tanuljunk, első kézből. És ide kapcsolódik az életek közti lét is, ami hozzá adódik ehhez a tanhoz, amely során feldolgozzuk az eddigi életünket, és felkészülünk a következőre.
Arra a logikára, hogy "az emberiség egyre nagyobb a Földön, és ezért kizárt, hogy előző élet lett volna;" a válasz az, hogy a lelkek is születnek/képződnek. A beérkező v. újonnan születendő v. keletkező lelkek, azok lehetnek fejlettek és kevésbé fejlettek. Persze, - ahogy ilyen ugrásszerűen megnövekedett a népesség, - lesarkítva a dolgot, több fiatal lélek van mint olyan amely több életet leélt. És, persze, az idős lélek sem biztosíték arra, hogy ő fejlett legyen.
Az, hogy volt előző életünk nem feltétlenül magyarázat arra, hogy milyen körülmények közé születünk. Lehet pusztán egy olyan megtapasztalni-való, amit kértünk magunknak, hogy megélhessük, és vagy, hogy erősbödjünk általa.
A végtelen pokol fogalma - ÚJABB LÁBJEGYZETNYI KITÉRŐ
Vegyük az egyik legalávalóbb háborús bűnöst, Hitlert, amely a nácik gépezetében halomra gyilkoltatta a különböző etnikumokat, akik nem németek voltak. Feltételezzük, hogy minden egyes tízen-húszon millió ártatlan ember meggyilkolásáért, az lenne az igazságos, hogy azokért cserébe arányosan "le kell halnia" azokat, abban a formában, ahogy az miatta, velük megtörtént; akkor sem jutnánk a végtelenség fogalmához. Viszont nem csak ő a felelős, hanem akik segítették, és végrehajtották az ő parancsait. És akkor már nem egy emberről beszélünk aki elkövette, hanem azokról, akik ezeket a bűnöket elkövették, így az ő bűnük megoszlik Hitler bűnével. A végtelen ideig tartó büntetés meglehetősen kegyetlen lenne akárki akármit kövessen is el. Nem lenne kegyes, egyáltalán, és nem vallana egy jóságos és intelligens istenre.
Részletesebben, akit érdekel;
a Bibliából kivett idézeteik értelmezését vesézem ki a továbbiakban:
Az ember halálakor a lélek megszűnik létezni
ref.: Ez 18:4; Préd 9:12; Zsolt 6:6; 146:4; Ján 11:11–14
2001-es kép archiválva a honlapjukról:
Megnéztem és ide be is illesztem az első bibliai utalást:
Ezékiel 18:4:
"Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; amely lélek vétkezik, annak kell meghalni!"
A halál utáni "semmire" azt mondják, hogy Isten az Ádám orrlyukába fújva öntötte belé a szellemet, amely által az élő lélekké lett; majd Éva által eredendően mindenki valamilyen gyengeségben, bűnben és hibával születik és rendelkezik. Olyat hallottam valakitől, hogy a Biblia a lélekként azonosítja az embert mint egyedet.
Így már értelmesebbé válik ez a Bibliából kiragadott rész.
- Nem derül ki a fenti idézetből, hogy van külön valami olyasmi, ami az emberben lakozik és megszűnik létezni. Csupán az emberre és annak halálára van utalás, amelyet egy másik szóval (lélekkel) helyettesít Ezékiel. Az ember amely bűnös hibát követ el (vétkezik) az meghal. Nem a lélek, hanem az ember. Tehát, ez önmagában nem támasztja alá azt, hogy a lélek megszűnik létezni, hanem csak azt, hogy az ember amelyet léleknek nevez, és vétkezik; meghal.
- Ha a lélek maga a test, amely "megszűnik létezni" a halált követően, akkor, ahogy meghalna valaki, azt látnánk, hogy a teste eltűnik mint a kámfor!
- A "nemlétnek" ellentmond az a bibliai rész, amelyben arról írnak, hogy: Saulnak megjelent Sámuel szelleme egy endori halottidéző asszony által. És nem írnak mellette olyat, amely szerint ez nem történt meg hitelesen.
- Ha meg nem az ember maga a lélek, akkor egy második halál gondolata következik a fenti idézetből, leginkább...
- Akkor lenne értéke az idézetnek, hogy ha lenne mellette egy másik idézet, mi szerint a lélek egyenlő az emberrel.
Menjünk tovább, de még hozzáteszem, hogy szerintem aki hibázik az meghal, és aki jól éli életét, hibák nélkül: tovább él. Halandók vagyunk, de megszületni csak meg kell születnünk, és csak azért, mert megszülettünk, nem vagyunk egyből hibásak, ugyanis az ember egyedi életének várható tartama egyre csak kitolódik, nem voltunk mi mindig 30 éves korunk körül halálra ítélve! Evolúció!
Prédikátor, Salamon könyve 9:12
"Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy."
Az előzővel kapcsolatosan:
Kevés ez a biblia rész magyarázatul arra, hogy "a lélek megszűnik létezni", mert ez is egy kiragadott mondat, és, mert nem szerepel magyarázat arra, hogy mi van utána, amennyiben nincs - azok után, hogy megemlít olyat ami van.
Tehát ebből a részből megtudjuk, hogy van a "Seol". ÉS a "menendő vagy" kifejezésből következik, hogy oda kerülünk. Ha az lett volna, hogy "sem", akkor azt lehetett volna belőle érteni, amit lehetett volna érteni; de így nem. Továbbá a létet sem zárja ki, de megtudjuk, hogy nincs cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség ott, azon a helyen. De, nincs kizárva: gondolkozni, tanulni és okulni. És, ha "semmi sincs", akkor mi értelme lenne megnevezni, egy helyet, amely külön fenntartott névvel van ellátva, ami a "semmit jelöli", hacsak az nem valami? Semmi.
Nézzük tovább! Itt az egész szövegkörnyezettel tartottam érdemesnek idézni a Zsoltárokból.
Tessék:
Zsoltárok könyve 6. fejezet:
1. Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
2. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
3. Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
4. Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
5. Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
6. Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged?
7. Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
8. Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
9. Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
10. Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.
11. Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.
Az "...az alvilágban ki mond neked áldást?" olvasható egy másik fordításban a "...a seolban kicsoda dicsőít téged?" mondat helyett.
Ez egy kétségbeesett és érzelemdús vers Dávidtól, amelyben a kérdés azt a vágyat juttatja az olvasónak tudtára, hogy szeretné dicsőíteni az Istent, és minden vétkét sajnálja, és azt szeretné, hogy ne jusson az alvilágra (a seolba), mert, hogy ha már odajutott, már nincs visszaút.
És a kérdésből kiderül, hogy két különböző dologról van szó; a halálról és a seolról, amely nem egy és ugyanaz - az összefüggés ellenére. És ez sem utalás arra, hogy a lélek a halál után megszűnik létezni. És az előtte lévő mondatokból az derül ki, hogy a lélek nem maga az ember, hanem az ember része az.
Menjünk tovább!
Zsoltárok könyve 146:4
"Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei. "
Kiszáll belőle a lelke és a testét befogadja a föld. Már nem tervez; persze, mert ezen a síkon már nem tud mit csinálni holtan a hulla hulla marad - amíg hulla. Ez sem utalás arra, hogy a lélek megszűnik létezni! (Még itt megjegyzem, hogy a lélek birtokos esetben van. Tehát, ez inkább arra utal, hogy a lélek az emberhez tartozik, és egy olyan valami ami különálló tud lenni, és nem azonos magával az emberrel.)
De vegyük vizsgálat alá a szövegkörnyezetet, mert nagyobb értelmet nyer, mint így kiragadva:
1. Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
2. Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
3. Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
4. Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.
5. Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;
6. A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;
7. Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
8. Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
9. Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
10. Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!
Nem a lélek megszűnésének a kérdése van ebben a versszakban, hanem az, hogy a fejedelmek élete is véges, és így nincs mi elvárható lenne egy olyan embertől aki meghalt. Fizikailag adva van egy test, amely már nem mozog, nem lélegzik, nem cselekszik, nem lehet számon kérni, és mert már nem része, a hasonló, - de élő - személyek halmazának. Tehát; hogy megszűnik létezni a lélek, ebből nem derül ki, sőt - ahogy mondtam korábban - a lélek az birtokos esetben szerepel .
János evangéliuma 11:11-14
11. Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
12. Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13. Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
14. Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
Nem szűnt meg létezni. A "halál" szó helyett az "alvás" kifejezést használta. Jézus a halál állapotát alvással helyettesíti, mivelhogy olyan csodatevő erővel rendelkezik, hogy a feltámasztás az egy olyan művelet számára, amely olyan mint egy álomból való felébresztés.
(1) *referencia a számoláshoz:
How Many People Have Ever Lived On Earth?
How much habitable land is there on earth per person?
(kb. 108 470 690 115 eddig élt ember (2017-es adat) és a lakható terület a Földön: 77 500 000 000 m²)
Ennek a bejegyzésnek a módosítása 2020.12.12.-én történt.
