1.) Jézus egy öngyilkos megváltó.
Személy szerint jobban érzem magam, hogy ha segítettem valakin, de az sem mindegy, hogy miképp. Az, hogy valaki magára veszi az egész emberiség bűnét, akkor lett volna olyan tett, amely egy "örökké való Isten fia" műve lett volna, hogy ha az valóban az egész emberiségre lett volna érvényes a hátralévő nemzedékekre is érvénnyel. De, így, hogy ahelyett, hogy megmondta volna, hogy hol a hiba a bűnös cselekedetekben, öngyilkos lett, nem tett egyebet, mint elkezdett valamit amit végül nem fejezett be. Nem szólal meg a Pilátus előtt, de elhint egész jó dolgokat, de nem fejti ki, hogy mik a részletek. Az utóbbi problémára a példa az elmúlt 2000 év során végbemenő konfliktuskezelésre törekvő próbálkozások sora, amelyek után és során nem lett - az alapvetően semmi problémát tartalmazó - világ élhetőbb, csupán fejlettebb, de a tudományos felfedezésekből és az emberi gondolkozásból eredő egyre jobbá válásra való törekvés eredményeképpen.
2.) A Biblia istene
A.) Nem szerető isten.
a.) Egy szerető isten nem jelenti ki valakiről, hogy eredendően bűnösnek születik, és azt, hogy kövessen egy dogmát a sok közül, a többfajta vallási változatban jelenlévő "igazságok" útvesztőjében a vallások közül, és annak a maradékkal szembeállóan üdvözítő voltával is azonosuljon.
b.) Születéskori morális alapú monetáris egyenlőtlenség.
B.) Nem mindenható. Nem képes legyőzni ellenfelét a Sátánt. Hát, ha legyőzné, akkor vége lenne az egész cécónak.
C.) Tömeggyilkos. Lásd: Özönvíz, Szodoma-Gomora.
D.) Nem intelligens. Lásd: Emberektől kér tanácsot. (a C pontot visszaolvasni)
3.) A fentiek közül bármelyiknek a leválasztása, egy cáfolatnak gondolt valamitől, a maradék érveket semmivel sem teszik valótlanná, és egy is közülük elegendő ahhoz, hogy el menjen valakinek "kereszténynek" lenni a Biblia alapján.
